Mi is az a szentendrei művészet? Nem tudom, megfogalmazta-e valaha bárki is, minden esetre egy feltáratlan kincsesház. Én sem kísérlem meg, helyette álljon itt néhány gondolat nagyjainktól:

„A szentendrei festészetet csak az élheti meg igazán, aki egyszer egy holdvilágos este végigsétál Szentendre utcáin és el-eltűnődik a furcsa formákon, fényeken, sejtelmes árnyékokon, a tűzfalak játékán.”
Hamvas Béla

„Szentendrén éltem és Szentendrén alakítottam ki a festészetemet, azt a valamit, amiért nekem érdemes volt küzdenem és élnem. A Szentendrén látott dolgokban, a természetben látott jelenségekben igenis élet van, művészet van. Élnek azok a formák, színek, vonalak, amelyeket csak festő vehet észre.”
Barcsay Jenő

„Már felnőtt fejjel egy alkalommal délben rekkenő hőségben (…) a Szamárhegyen mentem keresztül, ahol megdöbbenve vettem észre, hogy egy Ilosvai képbe léptem be, s mentem benne végig.”
Deim Pál

„A közös élmény Szentendre, a történelmi múlt sokrétűségének e csodás ötvözete.”
Németh Lajos művészettörténész, 1985

„Korniss-sal gyakran szoktunk este, napszállta után kószálni a város tekervényes uccáin, ilyenkor minden csöndes, nyugodt, a házak szorosan összebújni látszanak, minden siluette-szerűen jelenik meg, az ég smaragdzöldben játszik, teleszórva apró gyémántokkal. Ahogy lépkedünk lassan a szűk sikátorokban, egy láthatatlan fényforrás a velünl szemközt lévő falra misztikus árnyakat vetít, s megdöbbenünk a csodálkozástól, s érezzük azt, amit csak vizuálisan lehet kifejezni. Olyan az egész hangulata, mintha a mesékben járnánk, ahol lépten nyomon csodák várnak s ahol minden lehetséges.”
Vajda Lajos

„…nekem a legnagyobb örömet az jelentené, ha abban a városban – Szentendrén – maradnának összegyűjtve képeim, ahol életem java munkássága keletkezett, amelyet elveszett szülőfalum után leginkább megszerettem, amelynek látványával és segítségével legfőbb ösztönzője lett festői világom kialakulásánal…”
Miháltz Pál

2011-ben Szentendrén megjelent könyv: Művészeti ki kicsoda – Dunakanyari és Pilisi Kistérség