Szentendrei kapcsolat, Deim Pál szavaival:
„…úgy gondolom, hogy vannak olyan festők, akik ugyan rövid ideig
tartózkodtak Szentendrén, de festészetükben komoly változások történtek,
mondhatnám újjászülettek a városban. Tornyai két nyarat töltött a
szentendrei művésztelepen, a művésztelepi tagok meghívására. Saját
bevallása szerint ez a két nyár új korszakot hozott életművében.
Különösen a művésztelepen készült képei fontosak számunkra. Kezdő
festőként jártam a még el nem rontott (…) telepen, ahol a műtermek belső
fényei varázslatosak voltak. Úgy emlékszem, nem mind voltak fehérre
meszelve a műtermek falai, hanem sárgás tónusúak is voltak, ebbe a
színbe sugárzott be a hatalmas platánfákon átszűrődő zöldes napfény. Ezt
a hangulatot láttam viszont később Tornyai műtermi képein.”
Zsellérszülők gyermekeként látta meg a napvilágot.
Hódmezővásárhely ösztöndíja segítségével végezte el
1886-89 között Budapesten a Mintarajziskolát. Mesterei: Székely
Bertalan, Lotz Károly és Greguss János. 1894-96-ban a város segítségével
Párizsba, a Julian Akadémiára is kijutott tanulni. A párizsi
impresszionista festészet közvetlenül nem érintette meg, mesterének és
példaképének Munkácsy Mihályt tekintette, Munkácsy el is látta őt jó
tanácsokkal a festői stílust és a hazafias eszméket illetően. Ekkor még
élénken élt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukásának emléke,
nemzeti függetlenségünk kivívásának reménye.
1896-97-ben Németországban és Olaszországban is járt, hazatérve
Hódmezővásárhelyen telepedett le, de 1903-ig még műterme sem volt. Az
1900-as években a jelen nyomorúságát, az egyszerű és bús magyar életet
festette zsánerképein, s a történelmi festészet foglalkoztatta.
Megfestette II. Rákóczi Ferenc rodostói száműzetését, s Bercsényi Miklós
egész alakos képét. Közben barátaival, Endre Bélával, Rudnay Gyulával,
Pásztor Jánossal megalapította a hódmezővásárhelyi majolika- és
agyagipartelepet. Kiss Lajos néprajztudóssal gyűjtötték a vásárhelyi
népművészeti emlékeket, ezzel mintegy lerakva az 1904-05-ben megalakuló
hódmezővásárhelyi múzeum alapjait.
A város vezetésével sem volt felhőtlen a kapcsolata, műtermét többször
elvették, s csak nehezen adtak helyette másikat Az 1910-es évek felé
kiköltözött Mártélyra. Az itteni természeti környezet felszabadította
kedélyvilágát, ekkor festette legszebb alföldi tájképeit 1919-ben
Budapestre költözött, nyaranként Szentendrén is festett. Színei
kivilágosodtak, festményei derűsek, líraiak lettek, egyre többet
foglalkoztatta a plein air festészet. Bekapcsolódott a pesti művészeti
társaságok életébe, sikeres volt, díjakat nyert hazai és külföldi
kiállításokon.
1934-ben a vásárhelyi értelmiségiek egy része tiszteletére megalakította
a Tornyai János Társaságot, hazahívták a festőt, gyűjteményes
kiállítást rendeztek műveiből. A város vezetése 120 pengő évjáradékot
szavazott meg részére, hálából Tornyai valamennyi tulajdonában levő
grafikáját és festményét a városra hagyta. Hagyatékát az 1951 óta a róla
elnevezett Tornyai János Múzeum őrzi, s mutatja be kiállításokon a
nagyközönségnek. Az 1984-ben előkerült 718 darabból álló Tornyai
festmény-leletet is a Tornyai Múzeum őrzi, bemutatásra kerül belőle
80-100 darab egy-egy alkalommal. Derűs, kedves képek, melyeket a művész
saját örömére festett, de az is lehet, hogy azért, hogy majd özvegyen
maradó feleségét segítse vele. A lelet posztumusz került elő, a festő
pesti műtermének padlója alól.