Festő (Budapest, 1922. október 1.–Budapest, 1996. szeptember 10.)
Szentendrei kapcsolat: 1947-48 növendékként dolgozott Szentendrén, ám nem vert gyökeret a városban
Mestere: Szőnyi István
1940-1941-ben az Iparművészeti Iskolában, Haranghy Jenőnél,
1941-1946-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, mestere: Szőnyi
István. 1946-1950 között Debrecenben iparisko-
lákban és a szabadiskolában tanított.
1950-1952 között Budapesten hívja a Művészek Szabadszervezete, majd a
szövetség alapító tagja. 1953-1958-ban a Szinyei Alkotóközösség tagja.
1961-1966 között a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége
festő szak titkára, 1966-1969 között főtitkár,
1980-1986-ban alelnök, 1976-
1980 között az MTA Vizuális Kultúrakutató Munkabizottság
tagja.1954-1984 között a tokaji Nyári Művésztelep és a Dési Huber Kör
tanára. 1985-től a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepen dolgozott.
1985-től a Géniusz Alkotóközösség tagja. 1964: Szakszervezetek Országos
Tanácsa-díj, 1965: Munkácsy-díj, 1966: Balatoni Nyári Tárlat
festészeti díja, 1977: Alap nívódíj, 1978: Premio Coppa, Nápoly, 1985:
Budapestért érem, Országos kiállítás festészeti díja; Káplár
Miklós-díj.Posztimpresszionista kezdetek után az 50-es évektől kezdve
dekorativitásra törekedett olaj és gouache képein. Mintaképei Szőnyi
mellett Cézanne és Braque. Lírai beállítottságú művész, festészete
intellektuális indíttatású. Síkban, színfoltokból állítja össze
nagyméretű, modern képeit. Mérnöki precizitás mellett derű jellemzi
műveit. A naturából indul ki, de az élmény, a látvány redukcióját,
lényegét adja vissza folthatásokra épített, geometrikus elrendezésű
képein. Muráliái tiszta dekorativitásra épülnek.
(forrás: Artportal)