festő, szobrász
(Budapest, 1921. március 31.–)
1995-óta javarészt Szentendrén él és alkot.
1999: önálló kiállítás Szentendre, Városháza
1940-44: szabadiskolákban tanult, mesterei: Jaschik Álmos, Gallé Tibor,
Koffán Károly, Bernáth Aurél. 1945-46: Szépmúvészeti Főiskola, Genf,
mesterei: René Guinand, Herbert Theurillat. 1945-51 között Genfben és
Zürichben, 1951-93 között Izraelben, Ramat-Ganban és Jaffán élt.
1974-93 között az Ein-Hod művészeti falu tagja. 1991-ben Párizsban
nyitott műtermet, majd 1993-ban hazatelepült. 1969: Nordau-díj,
Tel-Aviv; 1984: Salon de Révélations, ezüstérem, Párizs; 1985: Destaque,
Brazil Nemzeti TV. Nagydíja, São Paolo; az Év Festőművésze; 1987: Salon
de Révélations, bronzérem, Párizs; Concours International, bronzérem,
Lyon; Kulturális Minisztérium litográfia versenyének I. díja, Tel-Aviv;
2002: Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt.
Kezdeti időszakban festőileg Bernáth Aurél, rajzi megfogalmazásában Gallé Tibor hatása érezhető. Izraelben az absztrakt expresszionizmus oldott, festői változatát művelte. Színházi díszletterveket és falikárpitokat is készített. A vallásos témájú üvegablakok tervezésénél igyekezett megtalálni a régi zsidó jelképek, a tizenkét törzs szimbólumainak modern megfogalmazását. Az 50-es, 60-as évek fordulóján saját nosztalgikus festői világot teremt az École de Paris és a Gresham hagyományaiból fölhasználva az absztrakt expresszionizmus festékkezelési módszereit is. Szobrászi tevékenységét a konstruktív komponálás, az ipari hengerelt vasgyártmányok és a talált vastárgyak fölhasználása jellemzi. A 90-es években újból elvont, világos, élénk, vibráló színvilágú képeket fest.