1959, Szentendre – 2018
Tagja a Szentendrei Grafikai Műhelynek, a Vajda Lajos Stúdiónak
Nem csak születése, hanem festészete révén is szentendrei művész. Szentendrén is nőtt fel, gyermekkori eszmélése, ifjúkori élményei idekötik. A város hegyekkel övezett tájrajzolata, Duna-partja, kanyargós belvárosi utcái, szerb egyházművészeti relikviái beleivódtak emlékeibe. A képzőművészet iránti korán jelentkező érdeklődése először Pirk János rajz szakkörébe, majd a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába irányította. Egyéni és szuverén módon alakított művészetére a szakma is felfigyelt, amelyet díjak, elismerések mellett különböző alkotóműhelyekbe és művésztelepekre történő meghívások jeleznek. Munkásságában az elmúlt évtized derekától bontakozott ki egy, az előzőektől feltűnően eltérő festői világ. Eltávolodott a szélesebb látványelemekből építkező, dinamikus, expresszív festésmódjától, csak néhány motívumot ábrázoló, meditatív jellegű, figyelemre méltó festői értékkel rendelkező, nagyformátumú pasztell- majd szénkompozíciókat kezdett készíteni.
A fény különleges szerephez jut az alkotásaiban, Kabó képein is egyértelmű a világosság létezése. Számos képét tájhoz, vagy élethelyzethez kötődő emlék előzi meg. Minden emléke fényélményekben rögzült, néhol már konkrétan szakrális jellegű képei őszintén vallanak egy titokzatos szépségű festői világon keresztül erről a meggyőződésről, magáról a hitről.