festő
Budapest, 1919.06.27 – Budapest, 1985.
1937–1942 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Szőnyi István oktatta. 1945 után rajztanár volt különböző gimnáziumokban, majd a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban. Pályája kezdetén nagyon egyszerű tárgyakból összeállított csendéleteket és kevés motívumot tartalmazó városi látképeket festett Cézanne hatását is mutató kubisztikus stílusban. Az ábrázolt motívumokat később geometrikus formákra redukálta, amelyekből centrális, szimmetrikus elrendezésű kompozíciókat alkotott. Ezek a kisméretű képei, ellentétben a konstruktivizmus szigorával, lágyak, lírai hangulatúak.
1945-től volt kiállító festőművész. 1947-ben is dolgozott Szentendrén, de később 1960-ban Korniss Dezső meghívására ismét a Régi Művésztelep vendége volt. Hatott rá a szentendrei festészet sajátos tradicionális-modern felfogása. Olykor a tárgyi motívumokat jelentéssel bíró szimbólumokká transzponálta.
Kapcsolatban állt több szentendrei festővel, többek közt Anna Margittal és Bálint Endrével is.