1937. november 9 – 2019. február 5. (Szentendre)
Az Észak-Görögországi Lítiában született, Kasztoria város mellett, egy kis faluban. Andreas 11 éves, Olga húga 7 éves, amikor 1948. április 7-én az első vonattal több mint 3000 görög gyermekkel együtt megérkeztek Magyarországra.
1953–57 között a Budapesti Művészeti Gimnáziumban tanult tovább. Matzon Frigyes és Somogyi József szobrászok és Miskolczi László festő voltak a tanárai.
1962-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol szobrászatot tanult, Mikus Sándor volt a mestere. 1965-től kiállító művész.
1969-től a szentendrei Új Művésztelepen dolgozott.
1982 óta felváltva élt Görögországban és Magyarországon.
Elsősorban kőszobrokat, a klasszikus görög szobrászat által ihletett stilizált figurákat, figura együtteseket, portrékat készített. Műveit kis vázlatok alapján közvetlenül kőbe faragta.
1962, 1967, 1968-ban Stúdió-díjat, 1978-ban Munkácsy Mihály-díjat kapott.
Egyéni kiállításai voltak:
– Budapesten, a Stúdió Galériában,
– Tatán,
– Kiskunhalason,
– 1987-ben Szentendrén a Művelődési Házban,
– 1988-ban a Szentendrei Galériában,
– 1989-ben Görögországban, Athénban, a Nemzeti Galériában,
– 1991-ben a Titánium Galériában,
– 1992-ben Thesszalonikiben.
Több válogatott csoportos kiállításon vett részt 1958–1968 között, továbbá 1971–1973 között.
- 1968-ban a 11. Magyar Képzőművészeti kiállításon Budapesten, a Műcsarnokban,
- 1969-ben a VI. Ifjúsági Biennálén Párizsban,
- 1970-ben Bécsben, a Collegium Hungaricumban.
Utoljára 2006-ban volt kiállítása Görög Képzőművészek Magyarországon címmel Budapesten az Aulich Galériában Papageorgiu Andrea, Papageorgiu Szteliosz, Sztefanu Sztefanosz, Tzortzoglou Georgios művészekkel együtt.