festő
(Budapest, 1900. augusztus 15.–Szentendre, 1991. március 5.)
A Szentendrei Művésztelep (1926) és a Szentendrei Festők Társaságának
(1928) egyik alapító tagja. Szentendre Város díszpolgára (1988).
Kiállítások
1958 • Ferenczy Múzeum, Szentendre
1965 • Ferenczy Múzeum, Szentendre
1985 • Szentendrei Képtár
A Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede és Réti István növendékeként tanul
1918-20 között. 1918-ban főiskolai ösztöndíjjal Nagybányára, 1919-ben
pedig a kecskeméti művésztelepre látogat.
1921-25 között Philadelphiában a The North American újság rajzolójaként dolgozott.
Az Academy of Fine Artson tanult.
1923-ban a párizsi Academie Colarosit látogatja,
Jeges Ernővel együtt Barbizonba utazik. 1925-ben hazajött. 1926-tól
barátaival megalakították a Szentendrei Művésztelepet, majd 1928- ban a
Szentendrei Festők Társaságát (SZFT). 1926-tól Szentendrén élt, művei
szerepelnek annak kiállításain. 1933-34 között részt vett a szentendrei
Keresztelő Szent János-plébániatemplom kifestésében. 1941-ig a
művésztelepen, utána a városban élt. 1942-ben székelyföldi ösztöndíjjal
Erdélybe megy, Nagybányára is ellátogat. 1946-ban kizárják a teleptagok
sorából, de ugyanúgy rendszeresen kiállít a szentendrei művészekkel.
1958-ban és 1965-ben megrendezik a gyűjteményes kiállítását a
szentendrei Ferenczy Múzeumban. 1979-ben egyéni kiállítása látható a
szentendrei Művésztelepi Galériában. A Magyar Nemzeti Galéria 1980-ban
ad otthont gyűjteményes kiállításának. 1984-ben Életutam címmel
megjelenik önéletrajzi írása Deisinger Margit szerkesztésében. 2000-ben
centenáris kiállításra kerül sor a szentendrei MűvészetMalomban. Egész
művészetét meghatározta a nagybányai művészet iránti nosztalgia, az
ebből táplálkozó lírai hangvételű, természetelvű tájábrázolás. Gyakori
témája volt a szentendrei városkép és a környező természeti tájak. A
30-as évektől egészen haláláig oldott, napfényes, finom színeffektusokat
használt, képeit mindinkább a látványt feloldó fény- és színjáték
jellemzi.