(1902, Szekszárd – 1993, Budapest)
Magyar Iparművészeti Főiskola, grafika szak, mestere: Helbing Ferenc;
Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Rudnay Gyula. 1931-1942 között a
szolnoki művésztelepen élt és dolgozott.
20-as, 30-as évek fordulóján, több nyáron dolgozott ott Aba Novák
Vilmossal együtt, s ez színskálájának fölerősödését, a kompozíciók
novecentós plaszticitását eredményezte. A 30-as években festőtechnikája,
a matt temperafestés még jobban közelítette a Római Iskolához,
koloritja azonban megőrizte plein air-es frissességét.
Az 1930-as években Pólya Ivánnal feltalálták és védjegyeztették az ősi
mozaik új változatát, amely kezdetben főként színes kőporból és
cementből készült.
Később, Pólya korai halála után, Mattioni Eszter továbbfejlesztette a
hímeskőnek elnevezett eljárást, a témához illeszkedően faragott és
vésett nemes, természetes köveket felhasználva. E művek időálló,
beépíthető, vasbeton alapú lapok, melyeket a végső csiszolással és
kontúrok bevésésével tesz a művész egyedülállóvá.
Úgy festményeivel, mint hímesköveivel Mattioni Eszter kiemelkedő
képviselője, megörökítője a magyar népművészet, népviselet, esküvők,
táncok és búcsúk világának. Sok külföldre került műve hirdeti a magyar
népviselet sokoldalúságát, színességét.
Gyengéd pasztelltől káprázatos vad színekig Mattioni főleg magyar
tájakban gyönyörködtet. A Balaton, Tisza, Dunakanyar, és a megmunkált
földek gyakori témái.