(1939 Békéscsaba)
A szentendrei Új Művésztelepen alkotó művész. Pályája kezdetén grafikai munkákat, saját szitanyo-
matai mellett Barcsay, Bálint Endre, Gyarmati Tihamér szitamappáit készítette saját műhelyében.
A Fiatal Művészek Stúdiójának tagjaként az 1967-es, az akkori hatalom
által elfogadhatatlannak tartott, új művészeti áramlatok jegyében fogant
műveket felsorakoztató kiállítás után néhány évig művei alig kaptak
nyilvánosságot.
Felesége Bálint Ildikó festőművész.
A szentendrei művészközösség prominens alkotói – közöttük Barcsay,
Korniss Dezső – az akkori magyar művészeti élet legmodernebb
irányzatához tartoztak.
Így a fiatal Lukoviczky – akinek már korai munkáin feltűnik az
invenciózus formaképzés, az azonos vizuális problémák újabb és újabb
megoldása iránti fogékonyság – olyan újító közegbe került, amely
megerősíthette a gondolataival összhangban lévő, korábbi vonzódását a
látványtól elszakadó, elvont művészet iránt.
Jelentős inspirációs forrás volt számára Kandinszkij festészetén túl az orosz szupremizmus és az orosz valamint a magyar konstruktivizmus.