Lois Viktor

Szobrász

Tatabánya, 1950.09.17 –

Autodidakta. 1993: Munkácsy-díj. 1974-ben önállóan kezdett képzőművészettel foglalkozni, mesterekhez nem kötődött. 1982 óta Szentendrén él. A kezdeti alkotó szakasz organikus, elvont formákat idéző, merész áttörésekkel tagolt faszobrait a Komárom megyei kollektív kiállításokon mutatta be, majd a faszobrászati alkotó periódust lezárva fémekkel kezdett el dolgozni. Ezt követően fotókat, filmeket készített, performance-okat adott elő. Már 1976-ban megszerkesztette első kinetikus művét, az Erőfitogtató mobilt, amely jelezte, hogy nem a hagyományos, racionális mobilszobrászathoz vonzódik. A 80-as, 90-es évek munkássága hosszabb-rövidebb időtartamú programok megvalósításával jellemezhető, amelyek lezárásaként egy-egy összefüggő műegyüttest képviselő kiállítást mutatott be. Így megalkotta bútorainak, majd járműveinek, azután szélgépeinek együttesét, majd a legnagyobb műtárgyegységet termő hangszerszobor-együttes korszak következett, amelyhez a kondicionáló szobormechanikák konstrukciói kapcsolódtak. Az 1987-1995 között született mintegy százharminc hangszerszoborból válogatott kollekció, ill. ezen alkotáscsoport egy része szerepelt 1993-ban a Velencei Biennálén, majd ez az együttes lett az alapja az 1996-ban Hangfürdő címmel a tatabányai Szabadtéri Bányászati Múzeumban megnyílt állandó bemutatónak. Ez az állandó gyűjtemény adott otthont 1997-ben a művész által vezetett első tatabányai fémszobrász- és zenei alkotótelepnek. A hangszerszobrokra komponált zenei programokkal, zenekari produkciókkal magyarországi és európai városokban rendezett fesztiválok, koncertek szereplője is volt. Munkáinak előképei a szürrealista-dadaista tárgykollázsok, párhuzamai a talált tárgyak és a talált tárgyakból szerkesztett, felépített, a hagyományos szobrászat anyagait és technikáit, műformáit elvető konstrukciók. E konstrukciók különleges, egyedi vonása, hogy használati tárgyakként is funkcionálnak, de e funkciók az abszurditások világába vezérelnek: az állványszobrok, a falhoz kötődő, reliefszerű és a függesztett elemek mozdulatlanul és az emberi energia vagy elektromosság hatására hely-, ill. helyzetváltoztató mozgásaikkal és auditív effektusaik révén bonyolult hatásrendszereket indukálnak. A meginduló, majd megálló, az egy-egy pályát bejáró és a mozdulatlan, változatlan szerkezetek egyszerre logikus és érthetetlen jelenségek megtestesítői.

(Wehner Tibor)