(Győr, 1902. november 30. – Budapest, 1977. június 4.) Kossuth-díjas magyar kerámiaművész
Szentendrei kapcsolat: Kovács Margitot a hatvanas években megihlette
Szentendre varázsa, mely műveinek a Vastagh-házban állandó helyet adott.
A pravoszláv ikonok borongós szentjei, provinciális Krisztusai a Kovács
Margiti világban naivan szenvedő emberekké váltak. A szentendrei hatás
átformálta élményvilágát.
Munkássága összegezésének korszaka Szentendre jegyében indult meg.
Ifjúságának minden stílussajátsága letisztultabb, magasabb szintű
formai-technikai megoldásokkal tért vissza újra.
1974: Szentendre díszpolgára
Az 1930-as évek elején mintázott terrakotta kisplasztikák, reliefek és
korongolt dísztárgyak alkotásával indult művészi pályája. A 30-as évek
második felében stilizáltabb falképeket és folklorisztikus hatásokat
asszimiláló, egyéni hangú dísztárgyakat kezdett alkotni.
A geometrizáló tendencia egyre jobban kezdett érvényesülni figuráinál a
korongolt forgásformák alkalmazásával. Kúpformákra egyszerűsítette a
kisméretű figurákat, a nagyobb méretű alakokat pedig oszlopszerűen
kezdte megformálni. A korongolt formákat dekoratív ornamentális
díszítményekkel gazdagította s a fényes fedőmázak mellett megkezdte a
matt mázakkal való kísérletezést is.
Az 50-es években a népi, paraszti világot változatos zsánertémákkal
megjelenítő kerámiákat alkotott. Élőképjellegű, epikusan mesélő
reliefek, színes falképek mellett realisztikus hangvételű
kisplasztikákat és bravúrosan korongozott nagyméretű figurákat kezdett
készíteni. Kedvelt terrakotta anyagát a hatvanas és hetvenes években
samottra váltotta át és expresszívebb mintázással, vagy tömbösebb
formázással egyre több új témát is feldolgozott mitológiákból, mesékből s
mondákból is merítve. Kovács Margit rendkívül gazdag életműve,
bensőséges emberközpontúságot sugárzó művészete egyedülálló hangot
képvisel kortárs kerámiaművészetünkben.
1928-ban önálló kiállítása nyílt meg egy budapesti galériában. Ettől
kezdve érett és befutott művészként tartják számon. Számos megrendelést
kapott köz- és magánépületek díszítésére, kerámia faliképek, domborművek
készítésére. Pályája 1945 után is töretlen maradt. Elismert és
foglalkoztatott művész, 1948-ban az elsők között Kossuth-díjjal
tüntették ki. Számos állami megbízást kapott. Sikeres kiállítások és
elismerő díjak sora bizonyítja hazai és külföldi népszerűségét.