(Budapest, 1943. június 15.–Empelde [D]), 1989. június 12.) festő, grafikus.
Autodidakta. Szentendrén Deli Antal és Pirk János szabadiskolájába járt, a rézkarc technikáját Kondor Bélától tanulta. ’68-ban a Károlyi Mihály emlékalapít-
vány ösztöndíjával Franciaországban dolgozott (Vence). 1971-ben elhagyta Magyarországot. Hanno-
verben, majd a közeli Empeldében telepedett le.
Tanulmányutak: 1976: Spanyolország, 1980: London, Velence. Kósza Sipos László a szentendrei festők harmadik generációjához tartozott. Korai művei Vajda Lajos, Ámos Imre, Barcsay Jenő hatását mutatják. Gyermekkorától Szentendrén élt, szoros kapcsolat fűzte Korniss Dezsőhöz, Czóbel Bélához, Deim Pálhoz. A szentendrei hagyományokhoz hűen első alkotói periódusában templomtornyok, feszületek, líraian átírt városképek, gömbakácok a jellemző motívumai.
Hannoverben elégikus hangulatú emléktöredékeket festett Szentendréről. A
korábbi kolorista festő csaknem monokróm táblákkal jelentkezett. A
városkép kristályszerűen széttördelt, origami-szerű kompozícióvá
egyszerűsödik. A német kritika sűrűn hivatkozik e művek mediterrán
hangulatára. Igen jelentősek pasztellképei, ahol az
architektúra-foszlányokat finom pára lengi be, utalva az elmosódó,
elkopó emlékekre.
Rézkarcai, vonalrajzai is jelentős csoportot alkotnak. Lapjait erőteljes
vertikális hangsúlyok jellemzik. A formák széttördelése és egy sajátos
új rendbe szervezése éppúgy jellemzi e műveket, mint olajképeinek,
pasztelljeinek sora.
Életművének nagyrésze a szentendrei városkép jól ismert motívumaiból
építkezik. Az egymáshoz búvó házak, tört tetőgerincek, apró
padlásablakok, finom sziluettel vázolt templomtornyok között néhol egy
feszület, másutt a jellegzetes gömbakác körvonalai tűnnek fel. A
„konstruktív-szürrealista tematikát” megidézőn álomképszerű
megjelenítés, gyöngyházfényű színvilág, kristálytömbökbe zárt,
geometrikus struktúra jellemzi műveit. Míg a hetvenes évektől a konkrét
motívumok helyett alkotásaiban egyre inkább a finom vonalhálózat, a
rendkívüli gazdagságú textúra kel önálló életre, addig a nyolcvanas
években készült művein a szomorúfűz, a temető vagy a templom képét
felidéző motívumok rendeződnek elégikus hangvételű, szürreális
kompozíciókká. Életművének jelentős részét, olaj- és pasztellképek sorát
a szentendrei Ferenczy Múzeum őrzi.
Forrás: Artportal