Kósa Klára a Dunakanyarban, családjával Tahitótfalun élő, Szentendrén alkotó keramikusművész Kecskeméten született keresztény, polgári családban. Édesapja ügyvéd, édesanyja textilművész volt.
A kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei általános iskola és gimnázium diákjaként és a családi indíttatással együtt korán kapcsolatba lépett a művészetekkel.
Az iskola befejezése után Mezőtúrra került, ahol akkor az ország legjobban szervezett fazekasháza működött.
Három hónap alatt elérte, hogy a híres szövetkezetben tervezői munkával bízzák meg. Terveiből azonnal és folyamatosan hazai és külföldi sikerek születtek. A tervező-alkotó munka mellett a megyei és országos hírű pályázatokat sorra megnyerte, megelőzve nagyhírű mestereket is. Pár hónap munka után már ő vezette az Iparművészeti Főiskola keramikus hallgatóinak gyakorlatát a mezőtúri fazekasházban.
Folyamatosan képezte magát már akkor is.A Néprajzi Akadémia előadásait hallgatta és gyűjtő utakra járt. Tanulmányozta a Néprajzi Múzeum anyagát, de sok időt töltött a különböző városi múzeumok raktáraiban is. Feldolgozta a múzeumi cserépanyagot, újraélesztve a 17.-18.sz magyar
fazekashagyományát: általa lett közkedvelt Mezőtúr, Sárospatak, Vásárhely, Torda, Vámfalu, Bereck, Zilah, Mohács fazekassága. Gyűjtő úton járt Erdélyben,Partiumban, Felvidéken és Krakkóban is.A gyűjtött anyagból használati tárgyakat alkotott, mellyel a magyar népi kultúrát visszaemelte méltó rangjára. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a fazekasság ma az egyik legismertebb ága a népi kultúrának. Kitűnő érzéke volt és van a régi hagyomány mai korba történő átültetéséhez.
Folyamatos alkotó munkája mellett számtalan előadást tartott itthon és külföldön is a magyar fazekasságról és a népi társművészetekről, erdélyi textilekről, bútorokról, hozományról, stb.
Cserépedényei mai nap is felismerhetők alapos tudásáról, karakteres alakjairól, lendületes díszítményeiről, szigorú hozzáállásáról.
Egészen korán Népi Iparművész majd a Népművészet Mestere lett. Megkapta a Pro Renovanda Culturae nagydíját is. Mint a mezőtúri Fazekasház művészeti vezetője éveken keresztül azon munkálkodott, hogy csak tiszta forrásból és csak igényes alkotások kerüljenek ki a jó hírű műhelyből.
Formái mindig tökéletesek, alkotásainak kivitelezése nemkülönben, amit a zsűri, a Bíráló Bizottság öt évtizeden keresztül mindig kiemelt és dicsérettel honorált. Kósa Klára Mezőtúr díszpolgára.
A népi művészettel kapcsolatos tudása arra ösztönözte, hogy kiderítse, honnan a magyar nép művészeti ereje, tudása, ihlete. Honnan a magyar népi tárgyak látványossága. Néprajzi érdeklődése újabb kutatásra ösztönözte és visszavezette a magyar reneszánszhoz. Kutatni kezdte a középkori, reneszánsz szimbólumok jelentését, ismeretét, használatát.
Egyenes utat mutatott ki a reneszánsz és a 17. sz. népi díszítőművészete közt. Ma már ő az egyik legjelesebb ismerője, terjesztője a művészet, különös tekintettel a népi művészet szimbólumainak, jelképeinek.
A reneszánsz szimbólumokról nagy sikerű könyvet írt Szimbólumok és ajándékok címmel. A könyv magyarul és angolul, Bor Zoltán gyönyörű képeivel igazi hézagpótló mű.
Öt évtizedes alkotói munkássága töretlen. Célja a művészet erejének, megnyugtatásának, ösztönző erejének megismertetése, átadása.
Tárgyai ma is jellegzetesek, felismerhetők, a kerámiát kedvelők mint Kósa Kerámiát keresik, gyűjtik. Az egyszerű népi díszítmények után a hajlékony indák, a hallhatatlanság éden kerti szimbólumai, a tudás madarai, zenészek, táncosok, igazi reneszánsz képek jelennek meg, szigorú törvények szerint, alkotásain.
Műveit, alkotásait a legszélesebb körben kedvelik, Magyarország legfőbb méltóságai is ajándékként adják a hazánkba látogató vezető külhoni vendégeknek is. Mindenkor ügyel arra, ki kapja alkotását: fontos szempont, hogy fiatal vagy idős, nő vagy férfi, keresztény vagy zsidó, német vagy orosz, tanult ember vagy éppen sikeres.
Ahogy a reneszánsz idején, most is lényeges kérdések Kósa Klára műhelyében ezek.
Kiállításai, előadásai rengeteg embert vonzanak ma is. tart előadást a reneszánsz világáról, a magyar hagyomány és a reneszánsz kapcsolatáról, a keresztény életről és a keresztény szimbólumokról, a keresztény-zsidó jelképekről, a szentendrei művészeti életről,, a vidéki nők értékeiről, a varázslatról, mely minden napját betölti.
Kósa Klára öt évtizede a magyar kulturális örökség hozzáértő őrizője, éltetője. Ismeri az ország valamennyi tárgyalkotó népművészét. Munkájukat segíti, támogatja, különös tekintettel, figyelemmel a nagy tehetségekre.
Művészete szívderítő, látványos, megnyugtató. A Dunakanyar egyik legjelentősebb tárgyalkotó művésze.