szobrászművész
(1908. Budapest – 1975. Budapest)
Szentendrei kapcsolat:
Jóllehet nem élt és nem alkotott soha Szentendrén, az állam és a város a
művész nagyságát elismerve 1978-ban múzeumot, szobraival és nevével
közparkot hozott létre.
Kerényi Jenő a 20. századi magyar és egyben egyetemes szobrászművészet
egyik legmarkánsabb képviselője. Az Iparrajziskolában tanult, azután
1931-1937 között a Képzőművészeti Főiskolán Bory Jenő növendéke, később
tanársegédje volt. A főiskolán fővárosi ösztöndíjat, 1937-ben római
ösztöndíjat kapott. Egy esztendeig tartózkodott Itáliában.
Rodin, Bourdelle, Maillol plasztikája mellett az etruszk szobrászat volt
rá döntő hatással. Első gyűjteményes kiállítását 1941-ben rendezte a
Tamás Galériában. Kezdetben magánmegbízásra kisebb szobrokat, illetve
síremlékeket mintázott. A hatvanas években készített műveivel
hozzájárult a magyar képzőművészetnek a hatvanas évek derekán megfi-
gyelhető megújulásához.
Kerényi Jenő műveinek domináns anyaga a kő és a bronz volt.
Művészete klasszikus ihletettségű és figuraközpontú: női és férfi
alakjait biztos szerkezeti felépítéssel, erőteljes mozgással áthatottan,
nagyvonalú mintá-
zással, illetve formaadással, érzékletes felületkezeléssel alkotta meg. Életműve az európai plasztika expresszív vonulatához kapcsolható. Művekben gazdag, sokrétű munkássága nem bontható egymástól elváló szakaszokra, csaknem négy évtizedet átfogó műegyüttese viszonylagos egységet alkot. Minden erejét, idejét művészi munkájának szentelte, szorgalom és műgond határozta meg életvitelét. Hangsúlyozottan szubjektív szobrászatot művelt, alkati-tartalmi nyugtalansággal, vagy éppen belső harmóniával ruházta fel figuráit.