festő
(1901-1990)
Díjak: 1958. Fővárosi Nívódíj, 1961. Csók Emlékérem, 1967. Munkácsy díj, 1979. Érdemes művész.
Kántor Andor művészete Szentendrén alakul ki és kiteljesedésében is
szorosan kötődik a városhoz és festőihez. Szentendre az a hely, ahol ki
tudja vonni magát a roppant szuggesztív mestere, Rudnay hatása alól úgy,
hogy kísérletet tesz a szentendrei városképpel és a környék nagyléptékű
tájplasztikai látványával adekvát festői előadásmód megteremté-
sére.
Palettája egyre világosodik, képein hangsúlyos a látvány szerkezete, a
szerkesztésre, a látottak tömörítésre való igény. Művészetének beérése
egybeesik a Régi Művésztelep ’45 utáni fénykorával. Rátalál az
alkatának, temperamentumának leginkább megfelelő erőteljes hideg-meleg
színek kontrasztjára hangszerelt színvilágra. Képei tárgyát olyan kis
tájzugok, illetve városkép-kompozíciók képezik,
amelyeket később a szakirodalom a szentendrei festészet sajátos „intim tájainak” nevez és a helyi festészet köréhez tartozás egyik mérvadó kritériumának tart. Az ötvenes években fellazul festészetének szigorú fegyelme, stílusában impresszionisztikus vonások lesznek úrrá. Élete utolsó két évtizedében az összegzésnek lehetünk tanúi. Visszatekint életműve korábbi eredményeire, átértékeli azokat és új minőséggé ötvözi képein, koloritja minden eddiginél gazdagabb, pompásabb. Valamennyin átüt az életöröm és a szépség szeretete.