(Torontálvásárhely, 1898. január 12. — Budapest, 1956. november 12.)
magyar festő, grafikus.
A Szentendrei Festők Társaságának és a szentendrei művésztelepnek egyik alapító tagja.
Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Iparművészeti Főiskolán folytatott
1917-től, 1918-ban átment tanulni a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Réti
István volt a mestere. Grafikusi tehetsége miatt több
plakátmegrendelése volt az 1918-19-es forradalmak idején, de a későbbi
évtizedekben is.
Illusztrált könyvet (például Ady Endre: Halottak élén c. verseskötetének
címoldalát), újságot; tervezett bélyeget, csomagolópapírt, utcatáblát.
Kedvelték fametszeteit és rézkarcait.
1921-ben gróf Batthyány Gyula meghívta Deli Antallal, Pándy Lajossal és
Parobek Alajossal Bicskére festeni. Bicskén festette Szent Jeromos c.
képét, amellyel Ernst Lajos díját nyerte el. 1922-től a párizsi Julian
Akadémián ] folytatott tanulmányokat.
Onódi Bélával Barbizonba is ellátogattak. 1924-ben érkezett haza
Párizsból, sokat festett Szentendrén. Évfolyamtársai is ott festettek.
1927-ben felvették a Paál László Társaságba, majd csatlakozott a Római
iskolához és egyik alapítója lett a Szentendrei Festők Társaságának
(1928) és a szentendrei művésztelepnek (1929).
1931-34 között magyar állami ösztöndíjasként a római Collegium
Hungaricumban dolgozott. Célja volt a magyar történeti festészet
megújítása, számos történelmi képet festett, főleg katolikus templomok
falára (például Szent István építi Székesfehérvárt c. freskója,
Bakonysárkány, római katolikus templom, 1952). Sok megrendelést kapott
katolikus egyházművészeti alkotásokra, számos bibliai és történeti
témájú freskót alkotott jó kompozícióteremtő képességgel. Mind a
figurális, mind a tájábrázolásnak jeles mestereként működött. Ahol csak
járt, mindenütt megfestette a tájakat, később ezek szolgáltak háttérnek
bibliai és történeti témájú freskóihoz vagy éppen olajjal vászonra
festett kompozícióihoz.
1947-ben elvették tőle szentendrei műtermét, de alkotói lendületét ez sem törte meg.
Nevezetes kiállításokon mutatta be képeit, 1922-ben Szent Jeromos c.
képe aratott tetszést a Nemzeti Szalonban, még ugyanebben az évben az
Ernst Múzeumban szerepelt egy nagyobb kollekcióval. Elnyerte Danaé c.
képével a Szinyei Merse Pál Társaság Nemes Marcell ösztöndíját.
1923-24-ben kiállított a Párizsi Szalonban. 1925-ben itthon a Szinyei
Merse Pál Társaság díjazott művészeinek első kiállításán vett részt.
1927-ban a Paál László Társaság tagjaival állított ki, 1928-ban a
Munkácsy Céh első kiállításán szerepelt. 1938-ban részt vett a velencei
biennálén. 1948-ban a VAOSZ kiállításon szerepelt a Károlyi Képtárban.
Számos díjat, elismerést kapott és sok megrendeléshez jutott. A halála
óta eltelt időszakban is gyakran mutatták be képeit a szentendrei
alkotókkal közös tárlaton.
Műveit jeles közgyűjtemények őrzik, köztük a budapesti Magyar Nemzeti
Galéria, a szentendrei Ferenczy Múzeum, az esztergomi Keresztény Múzeum.