szobrász
Szentendre, 1944.06.09 –
Szentendrén él. Holdas kőfaragó szakmunkásiskola mellett tanult rajzot és anatómiát Szamosi Soós Vilmos szentendrei műtermében, és az Onódi Béla vezette képzőművész körbe járt. 1972-ben Szentendrén a Vajda Lajos Stúdió alapító tagja volt, szobrászi gondolkodására hatott a Vajda Lajos Stúdió „Jércenevelde”-időszaka és Barcsay Jenő munkássága. A 70-es években nonfiguratív kőplasztikákat készített. 1980 munkásságában a „fordulat éve”; míves, groteszk érmekkel jelentkezett, s velük egy teljesen egyéni, szokatlan hangot ütött meg a magyar szobrászatban: az intellektuális, abszurd plasztikai humor hangját. A 80-as években készült szobrai, érmei ember és hatalom, ember és politika viszonyáról szólnak. Érmei – gyakran érdemérmek, kitüntetések – míves márványmunkák, textillel, fával, fémmel, festéssel kombinálva. Háborús kitüntetésein fölülnézetből ábrázolt emberárnyak, beágyazott puskagolyóval, golyónyomokkal, sírkeresztekkel. A szentendrei festészet vajdai, deimi vonulatával csengenek össze Kafka-emlékérmei, átsuhanó, leheletfinom, festett árnyékfiguráikkal. Kőszobrai abszurditását fokozza a vízmosta kő simaságú, tömbszerű formák és a prózai, rajzos jelenidő-jelzések – nyakkendő, zakógallér, káderpocakba bevágó derékszíj stb. – ellentéte. Holdas György a szobrászi szűkszavúság mestere. Kimunkált néhány tiszta, egyszerű jelet: simára csiszolt, arctalan gömböt mint politikusfejet, a háromszög és a kör kombinációját: a kitüntetést, a felülnézetből – a felsőbb hatalmak szemszögéből – nézett emberformát, s ezeket úgy használja, hogy a végeredmény mindig szobrászi lelemény: a forma humora. A 90-es évektől megjelennek munkásságában a „szobrászképek”: finoman megmunkált márvány és mészkő domborművek, kerámiával, fával, merített papírra festett tusrajzokkal kombinálva.
(Kernács Gabriella)