(1896, Budapest – 1955, Szakcs)
festőművész.
A Régi Művésztelep és a Szentendrei Festők Társasá- gának alapító tagja.
1932-33-ban három festőtársá- val együtt kifestette a szentendrei
Keresztelő Szent János plébániatemplom szentélyét.
Tanulmányait a magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte Réti István
növendékeként 1919-1926 között. Már pályakezdése idején (20-as években)
feltűnt egyházművészeti témájú alkotásaival, a Szent Ferenc a madaraknak
prédikál című képével. 1926-ban megnyerte az Országos Egyházművészeti
kiállítás első díját, és a következő évben 1927-ben állami utazási
ösztöndíjban részesült, és ezzel Olaszországban tanulmányúton vett
részt.
Egyszerre festett naturalista táj- és városképeket, valamint a trecento
és a quattrocento hatását mutató egyházművészeti alkotásokat, ezeket
gyakran jutalmazták díjakkal. (1929, 1930. Jellinek Gida-díj, 1930.
Fővárosi festészeti-díj, 1931-32. Egyházművészeti festészeti-díj, Padova
és 1934-ben Ferenc József festészeti-díj, stb.)
Az 1930-as évek elején festészetében megjelenik az olasz Pittura Metafisica és a mediterrán élményvilág hatása, amely egyházművészeti alkotásait is jellemzik. Hivatalosan nem tartozott a római ösztöndíjasok közé, mégis bekerült a Gerevich Tibor által propagált római iskolások közé, és reszt vett azoknak kiállításain. A negyvenes évektől pedig elsősorban városi és falusi templomok oltár- illetve stációképeinek megfestésével foglalkozott.