festő, Léva, 1938.12.17-
1957-1963: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Domanovszky Endre, Kádár György, Barcsay Jenő. 1964-ben Stuttgart; München; 1971-ben Franciaország, Olaszország; 1977-ben Pocitelju (YU) Nemzetközi Művésztelep; 1965-1982 között adriai-, égei-, földközi-tengeri utazásokat tett. 1966-1969 között Derkovits-ösztöndíjas; 1984-ben elnyerte a Szentendrei Grafikai Műhely nagydíját; 2003: Munkácsy Mihály-díj. Alapító tagja a Szentendrei Grafikai Műhelynek, az Art’éria Galériának. 1989-től 1991-ig a Belvedere c. művészeti folyóirat képszerkesztője. 1968-tól Szentendrén él. Soha nem a naturalisztikus formától vagy konkrét tájélményből indul el a lírai absztrakt foltfestészet felé, hanem a természeti erők: víz, levegő, föld formáját kutatja. A 80-as évekre egy új tendencia mutatkozik az oeuvre-ben: az érzékeny, indulatosan megfestett felület mögül idolok, ferde tornyok sejlenek fel, sarkukra állított négyzetek állnak a pszeudohorizonton. A 90-es évek elején összefoglaló igényű kiállítást rendez a budapesti Francia Intézetben, neogeometrikus sorozataiban Saint-John Perse gondolataira hivatkozva. Ezeken a munkákon mediterrán hangulatú emlékanyagra utalnak a mértanias formák. Négyzetei nem síkgeometriai jelek, hanem kultúrhistóriai szimbólumok. A 90-es évek derekára ~ festészete egyre filozofikusabbá válik. Tábláin okkerek, sárgák, szürkék különféle árnyalatai töltik ki a képmezőt. A felületet sötét, határozott vibrálások, diagonálisok, horizontális rendek tagolják. Archetipikus hangulatú munkáinak legjellemzőbb vonása a tér virtuális felosztása. ~ piktúrája mégis tartalmaz szociális vonatkozásokat, amennyiben festészetét a monetáris világ elleni halk, de határozott tiltakozásnak tekinti.