(1902, Besztercebánya – 1977, Budapest)
Szentendrei kapcsolat: 1942-től haláláig a szentendrei Régi Művésztelep tagjaként dolgozott.
Kiállításai Szentendrén:
1956 • Szentendrei Művésztelep Jubileumi Kiállítás
1966 • Szentendrei Művészek Nyári Tárlata, Ferenczy Múzeum, Szentendre
1967 • Ferenczy Múzeum, Szentendre
1978 • Szentendrei Galéria, Szentendre
Festő. Göllner Miklós 1921-ben iratkozott be a budapesti Képzőművészeti
Főiskolára, ahol rövidebb ideig Glazt Oszkár, majd másodévtől Csók
István festőosztályán tanult. 1925-ben rajztanári diplomát szerzett. Ezt
követően hosszú évtizedeken keresztül megszakítás nélkül tanított előbb
ipariskolában, 1946-tól 1964-ig pedig a Képző- és Iparművészeti
Gimnáziumban. A főiskola elvégzése után a modern törekvéseknek utat
nyitó, Vaszary János vezetésével megalakult Képzőművészek Új Társasága
(KUT) tagja, később az Új Művészek Egyesületének (UME) alapító tagja
lett. Ebben az időben elsősorban a kubizmus, s azon belül is főként
Picasso műveinek komponálásmódja foglalkoztatta, valamint a fény- és
színjelenségek kölcsönhatását tanulmányozta.
1930-tól mintegy tíz éven át Tihanyba járt festeni. Igen nagy hatással
volt rá Egry József művészete, mindemellett azon fáradozott, hogy
kidolgozza saját festői eszköztárát a Balaton-környék lenyügöző
atmoszférájának megjelenítésére. 1933-ban nyílt meg első gyűjteményes
kiállítása. A második világháború során Budapest ostroma alatt műterme
és addigi munkássága elpusztult.
Szentendrei ihletettségű festményeit a szerkezetbe foglalt városkép és
tájábrázolás, többek által „szelíd konstruktivistának” nevezett
megközelítés jellemzi. Mindez nem jelenti a festészet
posztimpresszionista hagyományainak megtagadását, tájképein a lírai
hangvétel mellett továbbra is felfedezhetők az atmoszférikus hatású
valőrfestészet értékei. Témavilágát tekintve az emberléptékű táj- és
városképek mellett bensőséges hangulatú, meghitt otthonosság érzését
keltő közelképek, ódon szobabelsők, teraszon pihenő, kerti bútorok,
egyszerű, birsalmás vagy körtés csendéletek adják Göllner Miklós
csendesen szemlélődő képeinek tárgyi motívumait. Életművét hasonló
tematikával gazdag grafikai anyag; tus-, akvarell,- szén és
pasztellképek sora kíséri. Mindemellett murális munkákat; mozaikot és
sgraffitót, sőt gobelint is készített.