festőművész , szobrász, grafikus
1932. június 29-én született Szentendrén.
Az iskolában Bánáti Sverák József – aki a szentendrei művésztelep egyik alapítója, meghatározója – volt a művészettörténet tanára. Rábeszélésére jelentkezett a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahová 1958-ban jutott be. Barcsay Jenő, Vajda Lajos, Bernáth Aurél, Domanovszky Endre, Ék Sándor, Hincz Gyula, Szentiványi Lajos és Pap Gyula voltak az oktatói. 1957-től vesz részt a Fiatalok Stúdiójának kiállításain, hazai és külhoni tárlatokon. Művészetére Barcsay Jenő, Vajda Lajos és az ikonfestés hatott. Eleinte tájképeket festett, majd a főiskola végén figurákat.
Később az alakok lassan bábuvá alakultak, így 1968-
ban végleg kialakult az egyéni stílus, melyet a szerves
mértanias formák egysége, a konstruktív szerkesztés,
sraffozó
technika és jelképteremtő erő jellemez. Az 1960-as években induló magyar
neoavantgárd egyik kiemelkedő alakja, Kossuth-díjas, Munkácsy-díjas és
többszörös életmű-díjas művész. Szentendrén él és dolgozik. 1952-ben
gimnáziumi tanára, Bánáti Sverák József biztatására jelentkezik a
Képzőművészeti Főiskolára, de nem veszik fel. 1952-1958 között a Honvéd
Képzőművész Szakkörben fejleszti magát, tanárai: Szalatnay József, Koren
István. 1958-ban, negyedszeri próbálkozásra, felvételt nyer a Magyar
Képzőművészeti Főiskola festőszakára, majd három év után grafikára, ahol
Ék Sándor tanítványa, de mestereinek Barcsay Jenőt, Gadányi Jenőt és
Vajda Lajost vallja. A főiskola ideje alatt a Szentendrei Városi Tanács
Deli Antal ösztöndíjában részesül. 1960-ban a főiskolával ellátogat
Moszkvába és Leningrádba. 1963-ban szerepel az utolsó éves hallgatóknak a
főiskola szemlélete elleni tiltakozásként rendezett kiállításán,
amelyet egy nap után bezárat a főiskola vezetősége. 1963-1968 között a
Zuglói kör tagja, amely a főiskola után néhány művészből – Bak Imre,
Csiky Zoltán, Csutoros Sándor, Molnár Sándor, Nádler István – összeálló
művészeti csoportosulás. A kör tagjainak legfőbb célja, hogy az akkor
még igen ritka nyugati szakirodalmat beszerezzék, feldolgozzák,
megbeszéljék, ezáltal ismereteiket és látásmódjukat tágítsák. 1967-ben
tanulmányútra megy Párizsba és Brüsszelbe, ahol mélyebben megismerkedik
többek között Cézanne, Matisse, Picasso, Francis Bacon, Ben Nicolson
művészetével. 1968-ban ösztöndíjjal Macedóniában, a prilepi nemzetközi
művésztelepen tölt két hetet, ahol megszületik a „Kolostor-sorozat,”
amely egyéni művészi hangjának megtalálását fémjelzi. 1974-ben a
Műcsarnokban rendezett egyéni kiállítása hatására több műgyűjtő
felfigyel rá (többek között: Kolozsváry Ernő, Pogány Zsolt, Vass
László). Deim Pál Szentendrén él és dolgozik, és fiatal kora óta
gondosan figyelemmel kíséri a város művészeti életét és építészeti
változásait. Mindezért felelősséget érezve gyakran hozzászól a város
esztétikai és művészetpolitikai kérdéseihez mind újságcikkekben, mind a
Műemlékvédelmi Bizottság, vagy a Városvédő Egylet tagjaként.
Vitathatatlan része volt a szentendrei Művészet Malom létrejöttében,
amely több évtizedes munka eredményeképp 1999-ben megnyitotta kapuit. Az
intézmény eredeti célkitűzése az volt, hogy állandó múzeumként
bemutassa a XX. század szentendrei művészetét. Deim Pál ezen kívül
folyamatosan támogatja a fiatal művészeket, csoportokat és művészeti
kezdeményezéseket, mint például a Vajda Lajos Stúdiót és tagjait.