Czóbel Béla

festő
(1983. szeptember 4. Budapest – 1976. január 29. Budapest)

„A természeti látványra szükségem van. Ez egy kiindulási pont, mire támaszkodhatok. Ami előttem van, az csak egy látszat. Minél tovább nézem, annál gazdagabb lesz a látásom, és olyan dolgokat veszek észre, amit mikor kezdtem, nem láttam. Nem a látszat érdekel, hanem ami körülötte, mögötte van. A látszatot lefordítom a festés nyelvére. A festő akkor is fest, mikor nincs előtte vászon, állvány, ecset, festék. A megfigyelések adják az inspirációt és a későbbi megvalósítást.”
Kossuth díjas, érdemes és kiváló művész. Párizsban a Julian Akadémián tanul. Az École de Paris legjelentősebb magyar művésze. Kiváló barátságot ápolt a kor nagyjaival, pl. Picassoval, Modiglianival, ill. a hazai nagyságokkal – a teljesség igénye nélkül – mint Perlrott Csaba Vilmossal, Korniss Dezsővel, Tihanyi Lajossal, Berény Róberttel, Radnótival. A „kötelező” nagybányás alkotói korszak mellett Párizs jelenti számára a teljességet. Rövidebb-hosszabb ideig él, dolgozik Németországban, Hollandiában is.

1930-as évek közepén ellátogat Szentendrére, a művésztelepre és a nyarakat itt tölti, itt fest. Magával ragadta Szentendre festőisége, hangulata, ódon falai, a művésztelep festőinek baráti fogadtatása. Itt ismerkedett meg Modok Máriával, akit 1940 szilveszterén feleségül is vett. Modok szintén tehetséges festő, de Czóbel árnyékában nem tud, de nem is akar kitűnni.
– 1945-ben a Szentendrei Művésztelep elnökévé választják
– 1974-ben Szentendre díszpolgárává avatják
– 1975-ben a Templomdombon megnyit a Czóbel Múzeum
A XX. Század egyik legnagyobb, nemzetközi mércével mérve is az egyik legjelentősebb magyar festőművésze.