festő
(1983. szeptember 4. Budapest – 1976. január 29. Budapest)
„A természeti látványra szükségem van. Ez egy kiindulási pont, mire
támaszkodhatok. Ami előttem van, az csak egy látszat. Minél tovább
nézem, annál gazdagabb lesz a látásom, és olyan dolgokat veszek észre,
amit mikor kezdtem, nem láttam. Nem a látszat érdekel, hanem ami
körülötte, mögötte van. A látszatot lefordítom a festés nyelvére. A
festő akkor is fest, mikor nincs előtte vászon, állvány, ecset, festék. A
megfigyelések adják az inspirációt és a későbbi megvalósítást.”
Kossuth díjas, érdemes és kiváló művész. Párizsban a Julian Akadémián
tanul. Az École de Paris legjelentősebb magyar művésze. Kiváló
barátságot ápolt a kor nagyjaival, pl. Picassoval, Modiglianival, ill. a
hazai nagyságokkal – a teljesség igénye nélkül – mint Perlrott Csaba
Vilmossal, Korniss Dezsővel, Tihanyi Lajossal, Berény Róberttel,
Radnótival. A „kötelező” nagybányás alkotói korszak mellett Párizs
jelenti számára a teljességet. Rövidebb-hosszabb ideig él, dolgozik
Németországban, Hollandiában is.
1930-as évek közepén ellátogat Szentendrére, a művésztelepre és a
nyarakat itt tölti, itt fest. Magával ragadta Szentendre festőisége,
hangulata, ódon falai, a művésztelep festőinek baráti fogadtatása. Itt
ismerkedett meg Modok Máriával, akit 1940 szilveszterén feleségül is
vett. Modok szintén tehetséges festő, de Czóbel árnyékában nem tud, de
nem is akar kitűnni.
– 1945-ben a Szentendrei Művésztelep elnökévé választják
– 1974-ben Szentendre díszpolgárává avatják
– 1975-ben a Templomdombon megnyit a Czóbel Múzeum
A XX. Század egyik legnagyobb, nemzetközi mércével mérve is az egyik legjelentősebb magyar festőművésze.