(Bácsalmás, 1880. március 8. — Szentendre, 1960. január 8.)
Szentendrei Kapcsolat:
1954-től haláláig Szentendrén él, és ott alkot. Szentendrén
emlékszoba őrzi emlékét és alkotásait. Műveit megtalálhatjuk a Ferenczy
Múzeum gyűjteményében
Kiállatásai Szentendreén:
1962: Ferenczy Múzeum
Boromisza olyan erős elhivatottságot érzett a festés irányában, hogy
feladta érte katonatiszti pályáját. Magyarország számos táját bejárta,
sokat festett, 1906-tól már több gyűjteményes kiállítása volt Budapesten
és vidéken.
1903-1907: Nagybányai Szabadiskola. 1906-tól a nagybányai neós stílusban
alkotja egyéni hangvételű képeit. A neósok mozgalmának egyik
szervezője, illetve elveik megfogalmazója. 1909-1914 között Nagybányán
telepedett le.
A 20.
század első felében indult valamennyi jelentős magyar festő megfordult
Nagybányán. Boromisza bejárta Rómát, Párizst, Münchent, előtte a
nagybányai plein air, ez a magyar Barbizon nyújtott számára
feltöltekezést. Mesterségbeli tudásban, szemléletben Nagybánya
valamennyi mestere (Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Thorma János, Réti
István, Iványi-Grünwald Béla) sokat tudott nyújtani a tehetséges
tanítványoknak.
1911-ben a Nagybányai kolónia megreformálására irányuló elvei miatt az
első generáció tagjaival összeütközésbe került, kiközösítették. 1918-ig
Szatmárnémetiben, az első világháború után Budapesten, 1945-1953 között
Keszthelyen, majd haláláig Szentendrén élt és alkotott. 1927-1930 között
a Hortobágyon a tájat, illetve a pásztorok életét tanulmányozta. 1945
után a nagybányai neós hagyományokra épülő dekoratív akvarelleket
készített.