Berki Viola

festő, grafikus

(Kiskunhalas, 1932. május 5.–Budapest, 2001. március 26.) 

1951-1958: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Fónyi Géza. Közben 1954-1955-ben egy évre politikai okokból kizárták. 1975: Munkácsy-díj; 1978, 1980: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1984: érdemes művész; 1994: a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztje (polgári fokozat). 1958-1967 között tagja volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületének, 1992-től a „Hungária 24” művészcsoportnak. 1959-1961 között rajzokat, festményeket készít az Óbudai Hajógyárban. 1961-ben megismerkedett Korniss Dezsővel, akinek szentendrei műtermében dolgozott 1961-1963 között. Az 1960-as évek elején többször járt a Szovjetunióban, megismerte a régi orosz városokat, kolostorokat. 1969-től grafikus és illusztrátor, 1971-től készít mozaik és kerámia falképeket is. Megismerkedése a szentendrei művészekkel (Anna Margit, Balogh László, Korniss Dezső) adott biztatást egyéni stílusa megtalálásához, amely 1963 körül alakult ki. Hatott rá Vajda Lajos, és egy-egy művére Kondor Béla (Szent Kleofás,1964; vegyes technika, Izrael, magántulajdon). Művészete narratív jellegű, részben saját kitalációi, részben bibliai és történelmi alakok, események megjelenítése (Régi magyar vadászat, 1971, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Mátyás király állatai körében, 1989). Korai festményei bukolikus hangulatúak, a naiv művészettel rokon (Rezervátum, 1962;Hellasz, 1964 – mindkettő Magyar Nemzeti Galéria), de ez a hangulat későbbi képein is visszatér mint az ókori kultúrák időtlen értékeinek kifejezője (Ostiai csend, 1992; Odaát,1993). Az 1970-es évektől képei zsúfoltabbak, erősen rajzos jellegűek lesznek. Hatottak rá a keleti miniatúrák (A varázslók völgye, 1979). Ez a meseszerű, illusztratív stílus gyakran társul finom iróniával, groteszk hangvétellel (Hobbikertészek, 1977).

Mesterei: Fónyi Géza.