(Soroksár, 1932. szeptember 25. –)
Munkácsy díjas festőművész
Bartl József 1972-től a Szentendrei Régi Művésztelep megválasztott
tagjaként kapcsolódott be Szentendre sokrétű művészeti életébe, olyan
mesterek támogatásával, mint Kmetty János és Ilosvai Varga István.
Igazán nagy hatást azonban mégsem a posztnagybányai törekvések
gyakoroltak rá, hanem a Korniss Dezső és Bálint Endre által képviselt
képépítő módszer. Bartl a népművészeti gyűjtő utakon megismert népi
tárgyak díszítőmotívumait (tímárjel, szív, tulipán, kereszt, baba)
jeleníti meg festményein, az autentikus közegükből kiszakított
jelképeket sajátos geometrikus rendszerbe helyezi, s ezáltal egyfajta
szimbólumtárat vagy „jelképkatasztert” hoz létre belőlük.
Illuzionisztikus síkokkal jelzett térben, tablószerűen sorakoztatja
jellegzetes motívumait, az emblémaszerűen kezelt, geometrizált
képjeleket.
A vászon felülete egyre inkább négyzetes keretalakzatok sorozatává alakul,
amelyek plasztikus hatású pasztózussággal, szabálytalan élekkel emelkednek ki a síkból.
Bartl a szentendrei művészet egyik karakteres arcéle olyasvalaki, aki
folytatója és megújítója a szentendrei festészeti hagyományoknak. Az
életművét a műfaji sokszínűség jellemzi, a festmények mellett,
szitanyomatokat, falikárpitokat, szobrokat, üvegmozaikokat is készít.