(Besztercebánya, 1895. január 17. – Szentendre, 1995. január 10.) festőművész
A Szentendrei Festők Társaságának és a szentendrei művésztelepnek egyik
alapító tagja. Szentendre Város Díszpolgára (1988). Pályája elején
szentendrei tájképeket festett főleg a nagybányai plein air szellemében.
A két világháború közötti időben mint portréfestő vált ismertté, a
felső középosztály és az arisztokrácia ismert alakjairól festett
arcképeket.
E korszakának kiemelkedő darabja – a szintén szentendrei kötődésű Paizs
Goebel Jenőről és Barcsay Jenőről készített kettős portré (Két
festőbarátom, 1935), amelyen – a pszichologizáló portré mélységéig jut
el.
A 30-as évek végén megérinti az újklasszicizmus. 1938-ban balatoni ösztöndíjasként számos balatoni tájképet festett. Az 50-es évektől haláláig zsánerképek, tájak, utcarészletek jellemzik pályáját a dekoratív naturalizmus szellemében. A Szentendrei Festők Társaságának fennállása alatt szinte mindvégig választott tisztségben dolgozik, pénztárosként vagy ellenőrként. Ugyancsak 1926-ban az Országos Egyházművészeti kiállításon elnyeri a második díjat Szent Ferenc képével, amelyet már a szentendrei művésztelepen fest. 1927-ben a kőszegi művésztelepen dolgozik, 1938-ban pedig elnyeri a balatoni ösztöndíjat. 1942-ben kilenc hónapon át katonai szolgálatot teljesít Kijevben. Rendszeresen részt vesz a szentendrei művészek csoportos kiállításain, 1985-ben kerül sor retrospektív kiállítására a Szentendrei Képtárban. 1994-ben egyéni kiállítása látható a Szentendrei Műhely Galériában. 1996-ban jelenik meg önéletírása Egy festő naplója címmel Hann Ferenc szerkesztésében és előszavával.