festő
(Temesvár, 1897. október 6.–Szentendre, 1951. január 3.)
A szentendrei művésztelep (1926) és a Szentendrei Festők Társaságának
(1928) egyik alapító tagja. Nyaranként itt alkotott, táj- és
városképeket festett, majd 1937-ben végleg kiköltözött Szentendrére majd
haláláig a Szentendrei Gimnázium rajztanára.
A szentendrei tájképek előterében gyakran jelennek meg biblikus
jelenetek, amelyeknek mondanivalóját a több különböző kosztümökbe
öltöztetett figurákkal nemcsak a jelenben, hanem a hazai viszonylatokra
is aktualizálni akarta. Ez a mód jellemzi a szentendrei Keresztelő Szent
János-templomban festett falképeit is, ahol például a Háromkirályok
jelenetet a háttérben magyar kosztümökbe öltöztetett figurák veszik
körül. Biblikus jeleneteit, szentendrei tájképeit a színek dekoratív
hatású elrendezése jellemzi. A negyvenes évektől haláláig
visszafogottabb, atmoszférikus hatású tájképeket fest.
1917-18; 1921-26: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Réti István; Glatz Oszkár tanársegédje. 1925-26: KÉVE-ösztöndíjjal a Miskolci Művésztelepen dolgozik. Tanulmányút Münchenben. 1936-37: Olasz állami ösztöndíj: Accademia delle Belle Arti, Róma – F. Ferrazzinál freskófestészetet tanult. Művészetét a legújabb kutatások fedezték fel. Korai plein air képeit finom színhasználat jellemzi. Írásos adatokból tudjuk, hogy szimbolikus képeket festett.