(Pécs 1942 augusztus)
„Asszonyi Tamás tárgyakban realizálódó, vagy csak kigondolt játékaiban, irigylésre méltó, szabad koherens világkép tárul fel.
Ezt tapasztalhatjuk minden egyes művében ugyanúgy, mint egész
életművében. A játékosság áthatja művészetét és a művészet játékait,
tehát egy tőről fakadnak, egymást éltetik….
A szentendrei Művészkonyha törzstagjaként velős-
csontokból marhahúslevest, szárnyasragut javasol főzni, rablóhúst sütni
és az ételekhez kapcsolódó ironizáló-filozofáló szobrokat készít.”
1969-ben költözött Szentendrére, az Új Művésztelep éppen akkor felépült
műteremlakások egyikébe, feleségével Jávor Piroska festőművésszel.
Ferenczy Béni, Borsos Miklós és Kis Nagy András nevével fémjelezhető
erőteljes áramlathoz kötődik, de ugyanakkor újításai, eddig ismeretlen
plasztikai-éremművészeti nóvumokat is termelő, ismeretlen területekre
vezérlő leleményei a plasztikai tárgyfor-
málás, a plasztikai formateremtés egyedi arculatú és
korszerű, kimeríthetetlen változatosságú művilágát tárja fel. A művész helyét a jószerivel besorolhatatlan művei révén a megfontoltan újító, a gyengéd reformer alkotók körében jelölhetjük meg.