Apáti Abkavorics Béla

(1988, Érmihályfalva – 1957, Szentendre) Festő és grafikus.)
Szenzendrei kapcsolat: Az 1930-as évek végén, Szentendrén telepedett le, és többnyire ennek környékét festette.
1945-ben a szentendrei művésztelep tagjává választották, s részt vett ezek csoportkiállításain. Tagja volt a KUT-nak is. 1955-ben Szentendrén rendezett gyűjteményes kiállítást.
1967-ben a szentendrei Ferenczy-múzeumban, 2007-ben a Művészetmalomban kiállítást rendeztek műveiből.
Mind nagybányai, mind szentendrei időszakaiban Abkarovicsot – hűen önmagához – nem a táj és a városkép izgatta elsősorban, hanem az emberi tevékenység, az utca embere, ahogy a kútra jár, vizet hord, árusít a piacon stb. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán négy évig volt Ferenczy Károly tanítványa.

A nagybányai szabadiskolában először 1911-ben főiskolásként Réti István, valamint Thorma János korrektúráján tanult. 1920-24 között és 1927-ben ugyanitt, a művésztelepen dolgozott.
Nagybányai éveit követően tanulmányutat tett Németországban és Ausztriában. Ezután több éven keresztül Kárpátalján dolgozott, és tagja volt a Kárpátaljai Képzőművészek Egyesületének. 1920-ban állított ki először a Nemzeti Szalonban. 1924-ben a nagybányai jubiláris tárlaton, 1925-ben és 1927-ben a nagybányai festők csoportkiállításán szerepelt.
Művészete a táj és az ember egységének nagybányai hagyományaira épül fel. Úgy az olaj, mint az akvarell, s a grafika területén teljesen azonos biztonsággal mozog. Grafikusi munkássága tollrajzokat, linómetszeteket foglal magába, de készített nagyszámú monotípiát is.
“Famunkások” című képét és több más alkotását a székesfőváros vásárolta meg, de művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a sümegi Darnay Múzeumban és a Nagyváradi Múzeumban is.