(Borota, 1913. december 23. – Budapest, 1991. június 3.)
Szentendrei kapcsolat: 1938-1941 között a nyarakat Ámos Imrével együtt
Szentendrén töltötték, baráti körükhöz tartozott többek között Vajda
Lajos, Vajda Júlia, Korniss Dezső, Kelemen Emil, Rozsda Endre, Barta
Lajos, Bán Béla.1984-től az Ámos Imre – Anna Margit Gyűjtemény önálló
múzeumi épületben tekinthető meg Szentendrén. A Képzőművészeti Főiskolán
1936-ban fejezte be tanulmányait, mestere Vaszary János volt. Első
gyűjteményes kiállítását férjével, Ámos Imrével együtt az Ernst Múzeumban rendezte meg 1936-ban.1936-tól alkotói munkásságá-
nak fő helyszíne Szentendre volt, férjével, Ámos Imrével együtt. 1937-ben férjével együtt ellátogatott Párizsba, ott találkoztak Marc Chagall művészetével, amely mindkettőjükre mély benyomást tett. Anna Margit tragikus körülmények közt özvegyült meg, természetesen, mint festőre is hatott rá a vérzivataros történelem. A második világháború idején férjét behívták munkaszolgálatra a délvidéki, majd a keleti harctérre, a háború vége felé feltehetően Szászországba hurcolták, s ott halt meg egy táborban 1944-ben vagy 1945-ben. Ekkor vált festészetében az ember bábuvá, aki ki van szolgáltatva a sorsnak. Szürreálisabbá és expresszívebbé vált művészete. 1945-48-ban az Európai iskola kiállítótermében mutatta be alkotásait. 1949-től a tiltott kategóriába tartozott művészete. Az 1960-as évektől már átkerült a tűrt kategóriába, jelentkezett fojtott tragikumú, gyermekien naiv tisztaságú festői mondanivalóival. 1970-ben alkotta meg olaj/vászon festői alapra fotókollázsokból festői ars poeticáját. Grafikai munkássága is figyelemreméltó. Gazdag életművet hagyott hátra, a 20. század számos stílusirányának (expresszionizmus, szimbolizmus, szürrealizmus,absztrakt művészet) metamorfózisa valósult meg az ő festészetében, a groteszk, a humor és a fekete humor sem idegen a képein.