Rózsa Péter



Rózsa Péter
szobrász
(Budapest, 1926. április 4.- 2015 Szentendre)


Szentendrén, az Új Művésztelepen élt és alkotott.

1960: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Mikus Sándor, Pátzay Pál. 1986: Szocialista Kultúráért. 1960-tól a budapesti Lehel úti Kollektív Műteremben dolgozott. 1969-ben a szentendrei művésztelepre költözött. Oroszországban, Grúziában és Olaszországban járt tanulmányúton. Munkásfigurák, kezdetben természetelvű, a 70-es években már erőteljesen stilizált ember- és gépszobrok, kisplasztikák és monumentális kompozíciók alkotják alapvetően realista szemléletű, szobrászi életművét. Alkotásai között elvont, geometrikus elemvariációk dekoratív térformái is fellelhetők. Munkáinak anyaga a bronz és a kő, de a 70-es évektől számos művét krómacéllemezből készítette.


„Dunakeszin 1964-ben beléptem a pártba, hogy ne csak a szobraim harcoljanak”– mondta Rózsa Péter szobrászművész a fotózáskor. Az ember alkotta természet érdekelte, a gyárak, a házak és a munkások. Többszöri próbálkozás után, 1955-ben vették fel a főiskolára. Tíz évvel volt idősebb évfolyamtársainál, de nemcsak ezért lógott ki. „Megtanultam a marxizmust, mégsem tudtam megfogalmazni magamnak, amit 56-ban láttam, csak fájt, hogy ledöntötték a mesterem alkotását. Mikor újra megkezdődött a tanítás, megszerveztem a főiskolán a KISZ-t. Egy dunaújvárosi kőművessrác és egy összetört zsidó gyerek állt mellettem […] Megköpdöstek minket.”