Pirk János

(Galánta, 1903. július 22. – Szentendre, 1989. március 1.) magyar festő és grafikus. A nagybányai művésztelep harmadik nemzedékének jeles képviselője, 1921-től 1944-ig kitartott Nagybányán.
Szentendrei kapcsolat: 1944 őszétől a Szentendrei Művésztelepen lakik, bár annak keretein kívül alkot. 1970-74 között a szentendrei rajzkört vezette. 1980-tól a Szentendrei Grafikai Műhely Tagja.
Kiállításai Szentendrén: 1955 Ferenczy Múzeum, 1973 Szentendrei Galéria, 1983 Ferenczy Múzeum (életmű kiállítás), 1980-82-84 Szentendrei Képtár, 1999 Szentendrei Képtár.
Korán árvaságra jutott, földműves nagyszüleihez került Szatmárra, ahol paraszti munkát kellett végeznie. A rajzolást már gyermekkorában igen kedvelte, ezért nagyszülei Litteczky Endre szatmári festőművészt megkérték arra, hogy tanítsa őt. Szénrajzokat, kompozíciókat készített. Tudomására jutott, hogy Thorma János, az Aradi vértanúk c. festmény szerzője Nagybányán fest és tanít.

1921 nyarán hozzá sietett, 1 hónapot töltött a festőiskolában, Thorma János volt a mestere. Hamar hazahívták a nagyszülők dolgozni, de a továbbiakban igyekezett minden nyarát Nagybányán tölteni. Nagyon hamar nagyon sokat fejlődött. Ebből az időszakból valók kaszálók, kőtörők, szántó lovak témájú rajzai, az alakokat mind mozgásban ábrázolta.
1924-től Budapesten tanult a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Réti István volt a mestere. Szorgalmasan dolgozott a főiskolán, érezte, hogy szükség van mesterségbeli tudásának fejlesztésére. Tanulmányait többször is meg kellett szakítania az otthoni gazdaságban végzendő munkálatok miatt, így főiskolai tanulmányait majd csak 1933-ban fejezte be. 1930-ban elnyerte a Székesfőváros festészeti díját. A festészeti díjjal járó pénzjutalmat párizsi utazásra költötte. Párizsban Puvis de Chavannes, Rembrandt,Courbet, Daumier, s mindenekelőtt Jean-François Millet művészete hatott rá. 1933-ban Korb Erzsébet ösztöndíjjal Olaszországba is kijutott, majd 1936/37-ben egy évet töltött állami ösztöndíjjal a római Collegium Hungaricumban, közben folyamatosan Nagybányán dolgozott, amennyit csak tudott. Végleg majd csak 1944-ben hagyta el Nagybányát.