(Beszterce, 1908. december 1. – Budapest, 1984. augusztus 17.)
Szentendrei kapcsolat: Vajda Lajossal dolgozott Szentendrén. Kettejük
munkássága, és a többi modern stílusirányokban tájékozódó szentendrei
festő nagy hatással volt a Szentendrei művésztelep munkájára, egyáltalán
a Szentendrén alkotó fiatal festőkre. Születésének 100. évfordulója
alkalmából, 2008. szeptember 13. – 2008. november 16. között,
Szentendrén rendeztek műveiből gyűjteményes kiállítást.
1923-1925 közötti években Podolini-Volkmann Artúr magániskolájában
tanult, majd 1925-29 közt a Képzőművészeti Főiskolán folytatta
tanulmányait. Mesterei voltak többek között Csók István és Vaszary
János. 1930-31-ben tanulmányúton volt Párizsban, Brüsszelben és
Amszterdamban.
A II. világháború idején Korniss Dezsőt is behívták katonának,
hadifogságba esett, onnan 1945-ben szabadult, tagja lett az Európai
iskolának, ami 1948-ban megszűnt. 1945-1948-ig taníthatott a
Képművészeti Főiskolán, 1949-től belső emigrációban élt és alkotott.
A hazai neoavantgárd törekvések termékeny képviselője volt, már 1926-tól
számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt. Vajda Lajossal közösen a
magyar népművészeti motívumok festői metamorfózisával alakította ki
sajátos szürreális és non-figuratív művészetét, a festészet vonalán
mintegy Bartók Béla nyomdokain járt. A modern művészet megteremtéséhez a
népi hagyományokból merített.
1945-ben kezdte el több száz lapból álló Illuminációk c.
monotípia-sorozatát, amelyet Rimbaud költészete ihletett. Idősebb
korában a kínai kalligráfia gazdag motívumvilágát is bevonta
művészetébe, merített a hagyományos kínai festészetből is, jelzik ezeket
például Kalligráfia (év nélkül), Fuvolázó I. (1950), Artisták (1950),
Plasztikus kalligráfia(1961) c. alkotásai. Nemcsak modern, hanem gyakran
igen dekoratív is volt a művészete, a színek egyre inkább
struktúraszervezővé váltak festészetében. Köztéri, épületdíszítői munkái
is jelentősek.