(1944 – )
„Nálam nem a gondolat szüli a képet, hanem a kép szüli a gondolatot.
Ahhoz, hogy a kép szülni tudjon gondolatot, először valamit le kell
tenni a papírra, vászonra, vagy akármire. Ezek a pillanatok mindig a
legizgalmasabbak.”
Kiállításai Szentendrén:
1979 • Lakótelepi Klub
1982 • Művésztelepi Galéria
1983 • Műhely Galéria
1996 • Papírmerítő Műhely
Jávor festőként végzett 1969-ben a Képzőművészeti Főiskolán Szentiványi
Lajos és Barcsay Jenő tanítványaként, és még ebben az évben, férjével
Asszonyi Tamás szobrászművésszel műteremlakást kaptak a szentendrei Új
Művésztelepen.
A 70-es években és a 80-as évek elején zománcművészettel foglalkozott. Készített néhány szövött kárpitot, szobájában ma is ott áll a szövőkeret. Rendszeresen jelentkezett kiállításokon egyedi grafikákkal. A 80-as évektől ismét a festészet felé fordul, akvarellezésben találja meg az egyéniségéhez legközelebb álló technikát. A merített papírral való találkozása új dimenziókat adott akvarell technikájának. Olajfestészetében a festményeket egységes szemlélet hatja át, a képszerkezetet konstruktivista módon építi föl, de a formák enyhe ívekkel lágyítottak. A képek színei közül meghatározó a kék és ellentéteként a piros, ezeket és a többi színt is tisztán használja. A festmények egy részén kontrasztos, nagy, egységes színfelületek a meghatározóak, más részük töredezett, apró formákból áll. A látvány sok esetben tárgyias; a házfalak, magyaros viseletek, építőkockák, ajtók, ablakok, tájelemek azonban nem tárgyiasságukkal, hanem képi megjelenésükkel hatnak.